Ez a könyv egy évtized tapasztalatának összegzése. Ha részeiben vagy egészében magára ismer az nem a véletlen műve.

 

"Plank János barátomtól vettem meg a könyvet. Bár megígértem neki, hogy pár napon belül elolvasom, de bokros teendőim mellett "természetesen" nem volt rá időm. A könyv 10 napig hevert szerényen az íróasztalomon. Péntek este 10 órakor bár fáradt voltam, gondoltam beleolvasok. Most szombat reggel 11 óra van. Most ébredtem fel. Miért? Mert 5 óra alatt, hajnali háromra kiolvastam a könyvet. Egyszerűen LEHETETLEN volt letenni. Kötelező olvasmány minden vállalkozónak. És azt hiszem, hogy nagyon sokuk első gondolata, hogy kötelezővé teszi munkatársai számára is. Végülis mindenki arra vágyik, hogy megértsék őt. Nos ez a remekmű rendkívül olvasmányosan ad realitást a válalkozók, munkatársak életéről, és a csapdákról, és kiutat a kiutat is megmutatja. Azt gondolom, hogy ebből a könyvből év végéig 100 darabot el fogok adni. Köszönet Attilának és Péternek ezért a könyvért. Üdvözlettel: Elek Attila ügyvezető"

"Én sem bírtam letenni a könyvet. Főleg érdekes, hogy szinte én is mindent átéltem, amiről szól, de a legdurvább az, hogy több barátomnál szó szerint az történt, ami könyvben van, ruhások... (Kivéve a happy endet.) Gratulálok a könyvhöz, remélem hamarosan film készül belőle, és az Üvegtigrishez hasonló kult film lesz belőle. www.kaszatamas.hu" 

"Végre egy igazán életszerű történet. Szülésznőként más szemmel néztem a vállalkozói világot, addig, míg a férjem nem kezdett el színtén vállalkozni. Nagyon sok párhuzamot véltem felfedezni a saját életünk eseményei és a könyv történései között. Két nap alatt kiolvastam a könyvet; ami nem kis teljesítmény két 3 év alatti fiú mellett. Egyszerűen nem lehet letenni. Ajánlom mindenkinek! A vállalkozóknak azért, mert segít elgondolkodni saját élettörténetükön. Azoknak, meg akiket nem érint a vállalkozói világ, azért ajánlom, mert talán így megértik őket emberként, és talán nem bocsátkoznak általánosításokba. Köszönöm, hogy elolvashattam ezt az igazán lebilincselő könyvet. Nagy Eszter" 

"Tegnap éjjel 1 kor végeztem a könyvvel. Tudtam, hogy aludnom kéne, mert korán kelek, de nem tudtam letenni. Aztán még éjjel 2 kor sem aludtam, mert végig "Antin" járt az eszem. Én abba a nagy százalékba tartozom vállalkozóként, akik saját hibáikból tanulnak. Megtettem az első lépést: szerdán fél 3 kor találkozom Durda Péterrel, hogy megbeszéljükor mikor, hol, mennyiért tudok nekiállni a 31 lépés elsajátításának. Iván Gabi Zepter U. kft soproni gyógyászati csoport vezető menedzsere"

"A könyvben leírtak teljes mértékben megegyeznek a megfigyeléseimmel. Összefoglalják a vállalkozók által elkövetett legnagyobb hibákat, melyekben magamnak is része volt. Durda Péter hatalmas tapasztalatról ad tanúbizonyságot, és valóban rátapint a fenti hibák első számú okára: tudatlanság. Nem IQ hiány, nem szerencsehiány, nem kapcsolathiány. Tudáshiány. Magyarországon senki nem mondja egy vállalkozónak: '-Te, értesz te ahhoz amit csinálsz? Úgy értem, nem a terméked előállításához, hanem egy vállalkozás vezetéséhez?' Saját kútfőből pedig sorra rossz megoldásokkal kezelik a problémákat, végül beüt a csőd. Ha nem így lenne, nem lenne ennyi bebukott vállalkozás. Remélem sokan ráébrednek, hogy egyszerű tanulással fantasztikus sikerre vihetik cégeiket, és nem kell belebetegedniük közben! Jedovszky Balázs" 

"A könyv szólhatna akár rólam is. Úgy érzem, minden vállalkozó valahol belülről érzi, hogy mit kell tennie ahhoz hogy cégét vállalkozását fejlessze, és folyamatosan több bevételt, ezzel együtt profitot termeljen. Az életben egyszer csak bebizonyosodik, hogy a megérzés nem kifizetődő képesség. Ahhoz, hogy tényleges sikereket érjek el, szükséges volt bizonyos TUDÁS elsajátítása. A TUDÁS használata után biztosan állíthatom ez a módszer tényleg működőképes, és használata forintokban mérhető. Ajánlom mindenkinek mind a könyvet, mind a 31 lépést... Csenteri József" 

Részlet a könyvből: 

"Hölgyeim és uraim! Jó napot kívánok! Szirmai Antal vagyok, Kávé. Engedjék meg, hogy mindjárt az elején egy rossz hírrel kezdjem. Az önök munkájának az értéke egyenlő a nullával. Az Anti előtt beszédet mondó pénzügyi szakember kiváló munkát végzett, hiszen majdnem két percbe telt, mire mindenki felébredt a teremben, és zúgolódni kezdett. A széksorok közül halk vagy kimondatlan kérdések és sértések záporoztak Kávé kopaszodó fejére. Valóságos lincshangulat alakult ki, ezért az Év Vállalkozója folytatta.
- Szeretnék elnézést kérni! Nem állt szándékomban felbosszantani önöket. Épp ellenkezőleg. Csupán igyekeztem felhívni a figyelmüket egy tényre. A vállalkozók munkájának nincs semmi értéke. Alighanem ez
a legfőbb oka annak, hogy a vállalkozások túlnyomó többsége csődbe megy már az első évben. Más szóval, a vállalkozások túlnyomó többsége azért megy tönkre az első évben, mert olyan emberek hozzák létre azokat, akik kényszerből vállalkoznak. Valamelyest alábbhagyott a zúgolódás. Néhányan kezdtek érdeklődni, lévén a jelenlévők jó háromnegyede kényszervállalkozó volt.

- Kétfajta ember kezd vállalkozásba: az egyik a született vállalkozó, a másik a kényszerből vállalkozó - folytatta Antal. - A kettő között óriási a különbség. Más a mentalitásuk. Sajnos, a vállalkozók többsége kényszerből kezd vállalkozni. Korábban valahol alkalmazásban állt. A munkájából élt. A munka, amit végzett, értékes volt. Azért kapta a fizetését. Gyakorlatilag minden állami cég, és a nagyobb magánvállalatok többsége is ezen a módon működik. Egy nő bekiabált a leghátsó sorból.
- Mire akar ezzel kilyukadni?
- Azonnal rátérek, asszonyom! - ígérte Anti.
- Egy ember, aki éveken vagy évtizedeken át állt egy cég alkalmazásában, megszokta, hogy dolgozik, és a munkájáért fizetést kap. Megfizették a munkáját. A munkája értékes volt. Azután vállalkozásba kezd.
És többé senki sem fizet a munkáért, amit elvégez. Senki nem értette, mire is célozgat az Év Vállalkozója. Néhányan már fel is állították róla a diagnózist:
"Ez idióta!".
Az első sorban egy hatvan év körüli, kövérkés ember feltette a kezét.
- Már ne haragudjon, de amit mond, az egyszerűen hülyeség! - jelentette ki határozottan.
- Mondok önöknek egy példát - folytatta Kávé.
- Tételezzük fel, hogy vásárolni szeretnének a nappaliba egy kényelmes fotelt, és ezért ellátogatnak a bútorboltba. Sétálnak az üzletben, és megakad a szemük két teljesen egyforma kinézetű, ugyanolyan anyagból készült, és ugyanolyan minőségű fotelon. Megtetszik
önöknek, és szeretnének egyet megvásárolni. Az egyik fotelt egy profi készítette, profi felszereléssel, negyven perc alatt. A másikat egy amatőr rakta össze, amatőr felszereléssel, mintegy három hónap alatt, gyakorlatilag ezen a fotelon tanulva a szakmát. Ott áll két fotel;
ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan anyagból vannak, és ugyanolyan minőséget képviselnek. Kérdezem én: fizetnének egy fillérrel is többet azért a fotelért, ami három hónapig készült? Síri csend volt a teremben. Már értették.
- Én nem hiszem - felelt meg Szirmai a saját kérdésére.
- Látják? Egy alkalmazott munkája értékes lehet, abból a szempontból, hogy pénzt fizetnek érte. Egy vállalkozó munkája azonban egyetlen fillért sem ér.

Csupán a munkája eredménye lehet értékes. A befektetett munkaórák, a többlet munkaórák nem teszik értékesebbé a létrehozott terméket vagy szolgáltatást. Ez a legelső és alighanem legfontosabb lecke, amit
meg kell tanulnia mindenkinek, aki vállalkozásba kezd. Többé nincs munkaidő. Többé nincs fizetés. Többé nincs havi fix. Többé nincs értéke a munkának. Csupán a munka eredménye lehet értékes, és a munkáért, amely odavezet, senki nem fog fizetni egy fillért sem. Kávé végignézett a hallgatóságán. Most már mindenki csendben ült a helyén, és figyelt. Zsebre dugta az egyik kezét, és folytatta."